Kis karácsony, nagy karácsony, kisült-e már a kalácsom? Ha kisült már, ide véle, Hadd egyem meg melegébe!
Jaj, de szép a karácsonyfa! Ragyog rajta a sok gyertya! Itt egy szép könyv ott, egy labda! Jaj, de szép a karácsonyfa!
Kezem, lábam jaj, de fázik, Csizmám sarkán jég szikrázik. Ha szikrázik, had szikrázzon. Azért van ma szép karácsony.
Béke szálljon minden házra, Kis családra, nagy családra! Karácsonyfa fenyőága, Hintsél békét a világra!
Kis fenyőfa, nagy fenyőfa, kisült-e már a malacka? Ha kisült már, ide véle, Hadd egyem meg melegébe!
Pásztorok, Pásztorok
Pásztorok, pásztorok örvendezve Sietnek Jézushoz Betlehembe; Köszöntést mondanak a kisdednek, Ki váltságot hozott az embernek.
Angyalok szózata minket is hív, Értse meg ezt tehát minden hű szív; A kisded Jézuskát mi is áldjuk, Mint a hív pásztorok, magasztaljuk.
Üdvözlégy, kis Jézus! reménységünk, Aki ma váltságot hoztál nékünk. Meghoztad az igaz hit világát, Megnyitád szent Atyád mennyországát.
Dicsőség, imádás az Atyának, Érettünk született szent Fiának, És a vigasztaló Szentléleknek, Szentháromságban az egy Istennek.
József Attila: Betlehemi királyok
Adjonisten Jézusunk, Jézusunk! Három király mi vagyunk. Lángos csillag állt felettünk, gyalog jöttünk, mert siettünk, kis juhocska mondta - biztos itt lakik a Jézus Krisztus. Menyhárt király a nevem, Segíts, édes Istenem.
Istenfia, jónapot, jónapot; Nem vagyunk mi vén papok. Úgy hallottuk, megszülettél szegények királya lettél. Benéztünk hát kicsit hozzád, Üdvösségünk, égi ország! Gáspár volnék, afféle földi király személye.
Adjonisten, Megváltó, Megváltó! Jöttünk meleg országból. Főtt kolbászunk mind elfogyott, fényes csizmánk is megrogyott, hoztunk aranyat hat marékkal, tömjént egész vasfazékkal. Én vagyok a Boldizsár, Aki szerecseny király.
Irul-pirul Mária, Mária boldogságos kis mama. Hulló könnye záporán át alig látja Jézuskáját. A sok pásztor mind muzsikál. Meg is kéne szoptatni már. Kedves három királyok, jóéjszakát kívánok!
Mennyből az angyal
Mennyből az angyal lejött hozzátok, pásztorok, pásztorok! Hogy Betlehembe sietve menvén, lássátok, lássátok.
Istennek Fia, aki született jászolban, jászolban, Ő lészen néktek Üdvözítőtök valóban, valóban.
Mellette vagyon az édesanyja, Mária, Mária; Barmok közt fekszik, jászolban nyugszik szent Fia, szent Fia.
El is menének köszöntésére azonnal, azonnal Szép ajándékot vivén szívökben magukkal, magukkal.
A kis Jézuskát egyenlőképen imádják, imádják, A nagy Úristent ilyen nagy jóért mind áldják, mind áldják.
Csendes éj
Csendes éj, drága szent éj. Mindenek álma mély. Nincs fönn más csak a drága szent pár, Várja gyermeke alszik-e már. Küldj le rá álmot, nagy ég! Küldj le rá álmot, nagy ég!
Csendes éj, drága szent éj. Örvendj szív, bízva élj! Isten gyermeke áldva néz rád. Hív az óra, mely víg reményt ád. Jézus a földre leszállt, Jézus a földre leszállt.
Csendes éj, drága szent éj. Pásztor nép gyorsan kélj! Halld az angyali alleluját, Száll itt zengve s a távolon át. Üdvhozó Jézusunk él! Üdvhozó Jézusunk él!
Ó szép fenyő
Ó szép fenyő, ó jó fenyő, hűséges a te lombod! Ó szép fenyő, ó jó fenyő, hűséges a te lombod! Te zöld vagy nemcsak nyáron át, de télen is, ha hó leszáll. Ó szép fenyő, ó jó fenyő, hűséges a te lombod!
Ó szép fenyő, ó jó fenyő, oly kedves minden ágad! Ó szép fenyő, ó jó fenyő, oly kedves minden ágad! Kis fácskád áldott ünnepén, hány boldog álmot láttam én. Ó szép fenyő, ó jó fenyő, oly kedves minden ágad!
Ó, gyönyörű szép, titokzatos éj
Ó, gyönyörű szép, titokzatos éj! Égszemű gyermek, csöpp rózsalevél. Kisdedként az édes Úr jászolában megsimul szent karácsony éjjel.
Ó, fogyhatatlan csodálatos éj! Hópehely ostya, csöpp búzakenyér. Benne, lásd: az édes Úr téged szomjaz, rád borul, egy világgal ér fel.
*
Szálljatok le, szálljatok le karácsonyi angyalok! Zörgessetek máma este minden piciny ablakot! Palotába és kunyhóba nagy örömet vigyetek, Boldogságos ünnepet!
*
Udud István: Ég a gyertya
Ég a gyertya, ég, el ne aludjék! Karácsonyfa- gyertya köré mind ide gyűljék!
Ég a gyertya, ég, el ne aludjék! Csillagszóró száz sziporka mind ide hulljék!
Ég a gyertya, ég, el ne aludjék! Béke, szeretet, igazság el sose múljék
Fésüs Éva: Álmodik a fenyőfácska
Álmodik a fenyőfácska odakinn az erdőn. Ragyogó lesz a ruhája, ha az ünnep eljön.
Csillag röppen a hegyére, gyertya lángja lobban, dallal várják és örömmel boldog otthonokban.
Legszebb álma mégis az, hogy mindenki szívébe költözzék be szent karácsony ünnepén a béke. *
Lehalkul a város zaja karácsony estére. Melengeti a lelkünket a kis gyertyák fénye. Megszületett a szeretet lelkünkben e napon. Hogy a fáradt embereknek hitet, reményt adjon.
*
Hulló hópelyhektől Jézuska üzeni, gyerekek, gyerekek Rossz ne legyen senki. Mert a jó gyermeket Jézuska szereti Szent karácsony estén Keblére öleli.
*
Megszólal sok apró csengő. Érces hangjuk lágyan zengő. Azt zenélik minden ágon: Karácsony van a Világon.
Szent karácsony éjjelén táncot jár a gyertyafény. Meghittség, és szeretet melengeti szívedet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése